Szoktatás, tartás és gondozás
............................................................

Hazaszállítás

A hazaszállítás az állatnak izgalmat és fáradságot jelent. Ezért válasszuk a legrövidebb utat, kerüljünk mindenfajta kitérőt. Ha az állatot vinni kell, a legjobb az erős kartondoboz, amelyen több lélegzőnyílás van, vagy a fedeles kosár. A szállítóalkalmatosság aljára tegyünk műanyagot, arra újságpapírréteget, legfölülre pedig meleg kendőt. A műanyag és az újságpapír azért szükséges,  mert félelmükben és ijedtükben még a tökéletesen szobatiszta macskák is tócsákat csinálhatnak.
Ha autóval szállítjuk az állatot, legyünk lehetőleg ketten. Társunk - természetesen  a hátsó ülésen - a fent leírt módon kibélelt táskában az ölében tarthatja a kismacskát, simogathatja, s megynugtatólag, halkan beszélhet hozzá. Feltétlenül akadályozzuk meg, hogy az állat a táskából kimásszék, nehogy a vezető fejére ugorjon vagy az ülés alá kússzon.

Az első napok otthon

Hazatérve eleinte csak egy szobában engedjük a kicsit szaladgálni, mégpedig abban, amelyet a későbbiek során fő tartózkodási helyének (mintegy első számú vadászterületnek) szándékozunk kijelölni, s ahol már valamennyi berendezési tárgya készen várja.
A macska hamarosan mindent alaposan körülszaglászik, földerít minden sarkot. A nyitott fiókoknak és szekrényajtóknak varázslatos vonzerejük van számára, s nemsokára talán ott találjuk a kismacskát, amint békésen alszik az iskolai füzetek és könyvek vagy zoknik és fehérneműk között. Ezekben az első órákban és napokban lehetőleg ne nagyon hagyjuk egyedül. A fiatal macskának anyjához és testvéreihez való kötődése igen erős, és a veszteséget nekünk kell pótolnunk, ezért simogassuk, vakargassuk, játsszunk vele, és mindig legyünk felkészülve, hogy gyakran bizalomteljesen a lábunk közé szalad, hozzánk dörgölőzik (a fejével hozzánk simul), megpróbál fölmászni ránk, és fogalma sincs arról, hogy a becsapódó ajtók életveszélyesek lehetnek. Ezért az ajtókat csak gondos körültekintés után csukjuk be vagy már eleve támasszuk ki. Természetesen ételt és italt is kell adnunk, lehetőleg zsírdús konzervtejet, amelyet felerészt meleg vízzel hígítunk, vagy az állatkereskedésben kapható macskatejet - mindkettőt testmelegen. Ami a táplálékot illeti, bizonyára már előrelátóan érdeklődtünk, milyen is volt korábbi étrendje, a "hazai", hogy aztán lassanként megindulhasson az átállás.
A lakás többi helyiségét csak akkor (napok múlva) engedjük földeríteni a kölyökmacskának, ha már megbarátkozott "saját szobájával". A jól biztosított erkélyre - ha van - csak még később engedhetjük ki.

 A macskákkal való bánásmód hét alapszabálya

1. Ha kismacska kerül hozzánk, különösen az első időkben kerüljük a lármát, a túl hangos beszédet, ne nagyon köhécseljünk; így megkönnyítjük neki, hogy megszokjon. Mindazonáltal a kifejlett macskák is jónéven veszik, ha ezekben a dolgokban némi figyelmet tanusítunk. Máskülönben visszahúzódnak, szélsőséges esetekben pedig neurotikussá, félénkké, ijedőssé válnak. Tapasztalataim Szerint a már megszokott macskák a gyermeklármát veszik zokon a legkevésbé, mintha csak megértenék, hogy a gyerekek mások, mint a felnőttek, és másoknak is kell lenniük. Míg a kisgyermekeknél eltűrik a rosszindulat nélküli gorombaságot, a nagyobbacskáktól ugyanezt már zokon veszik. Kivételt képeznek az igen öreg állatok, amelyek már fölöttébb nyugalomigényesek, és viselkedésükben egy kicsit "megcsontosodtak".

2. Simogassuk, vakargassuk macskánkat, játsszunk vele, és menjünk mi is bele az ő játékába. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy beszéljünk hozzá. Természetesen nem ért meg "minden szót", de igenis megérti néhány gyakran ismételt szó jelentését: a nevét (a név ne legyen túl hosszú és legyen jól szólítható), a nem", "gyere" szavakat, s mindezekelőtt a hangunkból kicsendülő barátságosságot, amelyre ő is többnyire azonnal hasonló barátsággal reagál.

 3. A kismacskát és a nagy macskát sohase emeljük fel a nyakbőrénél fogva. Némely macska, amely már kiskorától fogva hozzászokott, szívesen hagyja magát csecsemő módra cipelni, ilyenkor a hasa, négy lába égnek áll.

4. Hagyjuk a macskát aludni, ha fáradt. Elsősorban a különösen sok alvást igénylő kismacskát, amely még nem jelzi "manccsalfoghatóan", hogy valamiből már elege van. Gyerekeinknek is magyarázzuk meg, hogy fejlődése érdekében és azért, hogy ne legyen félénk, tekintettel kell lennünk a fáradságára. Azt is meg kell tanulniuk, hogy csak azután foglalkozzanak a macskával, ha az jól kialudta magát, éber, és hajlandóságot mutat a játékra.

5. Ne zavarjuk a macskát evésben, ivásban vagy ha a dolgát végzi. Ehhez éppen olyan nyugalomra van szüksége, mint az embernek.

6. Egyetlen macska sem szereti, ha fülénél, bajszánál, farkánál fogva rángatják, cibálják.

7. Engedjük meg, hogy a gyerekek segítsenek a macska gondozásában, valamint az etetőtálka és macskavécé tisztításában. Így tanulják meg  a gondoskodást, így alakul ki bennük a felelősségérzet. A fő felelősség azonban rajtunk van, és szükség esetén emlékeztessük a gyereket, vagy ha kivételesen megfeledkezett kötelességéről, nekünk kell azt elvégeznünk. A macskának ugyanis minden esetben rendszeres gondozásra van szüksége.