A macskatartás és- háziasítás története

Ha át akarjuk tekinteni a macskatartás rövid történetét, élesen el kell különítenünk egymástól a háziasítás (dimesztikáció) és a szelídítés fogalmát. A szelídítés a vadon élő állatok egy-egy példányának befogadását, emberekéhez való szoktatás jelenti, és csak az adott egyed élettartamára terjed ki, az egész fajt vagy fajtát nem érinti. Ezzel szemben a domesztikáció egy-egy állatfaj tulajdonságainak tudatos megváltoztatását, az emberi igényeknek legjobban megfelelő átalakítását, módosítását jelenti. Ez a folyamat vissza nem fordítható változásokat okoz az állatok eredendő megjelenésében, tulajdonságaiban. A változások jelei még az állat csontozatán is nyomot hagynak, kimutathatók - ennek köszönhető, hogy a régészeti ásatásokon előkerülő állatcsontanyag vizsgálatából pontosa eglehet mondani, hogy a feltárt leletek vadon élő vagy háziasított pédányokból származnak-e, sőt, még azt is, hogy ezen példányok a háziasításnak milyen fokánálltak. Ezekből a csintleletekből származnak azok az adatok, melyek alapján több-kevesebb pontossággal meg tudják mondani az archeozoológusok (régészeti állatcsontanyaggal foglalkozó kutatók), hogy mikor került sor egy-egy állatfaj háziasítása.

|Saját cikk|