A lovak várható élettartama az orvostudomány fejlődésének - és a gazdák hozzáállásának - köszönhetően jelentősen kitolódott az elmúlt évtizedekben. Nem is olyan régen a 9 éves ló már középkorúnak, a 13 éves pedig nyugdíjasnak számított. Bár az orvostudomány a vakcinák kifejlesztésével és az egyéb preventív gyógymódok leírásával már hamarabb lehetővé tette volna a lovak várható élettartamának kitolását, sokáig mégsem történt jelentős változás, hiszen egyszerűbb, és sokszor olcsóbb volt új lovat venni, mint meggyógyítani a "régi" beteget. Érdekes azonban, hogy az intelligensebb, "tanult" lovak, mint a lipicai vagy a spanyol ló, a kezdetleges és néha rossz körülmények ellenére is tovább éltek fajtársaiknál. Ez annak köszönhető, hogy a gyakorlatok elsajátítása sok odafigyelést és gyakorlást igényelt, így testük és szellemük is folyamatosan edzésben maradt. Ma már szerencsére jobb helyzetben vannak a lovak, mint régen. Luxusállatnak számítanak, így tartásukat sem engedhetik meg sokan. Éppen ezért akinek van, az megbecsüli, igazi társállatként kezeli hátasát, és igyekszik mindenben a legjobbat nyújtani neki.   Miről árulkodnak a fogak? A fák évgyűrűihez hasonlóan a lovaknál a fogaikból tudunk az életkorukra következtetni. A ló természetes környezetében napjait a mezőn tölti, legelészik és szaladgál. Sokszor még éjszaka is aktív. Táplálékának jelentős részét érdes szárú növények adják. Azok csócsálása azonban koptatja a fogakat. Ezért ha nem nőnének folyamatosan, valószínűleg hamar az ínyén kellene rágnia, ami azért - lássuk be - nem egyszerű, pláne nem kellemes feladat. Ennek ellenére fogai nem nőnek élete végéig, csak 20-as éveinek elejéig. Egyelőre nem tudni miért van ez így, de elképzelhető, hogy a természet szánt neki ilyen hosszú életkort... Annyi azonban bizonyos, hogy 20 év fölött már csak kopnak a fogai. Az éles fogak eltompulnak és képtelenné válnak a durva növények megrágására. A természetben ilyenkor valószínűleg nem is a kor, hanem az éhhalál végezne vele. Valószínűleg most minden lógazda felteszi magának a kérdést: ha a lovának elkezdtek kopni a fogai, akkor az már a végét jelenti? A válasz természetesen nem, pontosabban ma már nem. Az orvostudomány fejlődése és a speciális tápok megjelenése lehetővé teszi az idősebb lovak méltó öregkorát. Ha a fogorvos gyakran meglátogatja lovunkat és ellenőrzi, kezeli a fogait, akkor lovunk még sokáig társunk lehet, akár fogatlanul is. Manapság már vannak olyan speciális, és könnyen, illetve minden nehézség nélkül rágható eledelek, melyek teljes értékű táplálékul szolgálnak a lónak.   Lovunk életkorára a leginkább igénybevett alsó metszőfogak állapotából következtethetünk. Ez az úgynevezett fogéletkor, amit a kupák nagysága alapján határozhatunk meg. A kupák látható, világosan körülhatárolt mélyedések a metszőfogak harapó felületén, amelyeknek alakja és nagysága változik az évek során. Hozzáértő szempár pillanatok alatt megsaccolja belőle lovunk életkorát. Az öregség átka... A lónak nemcsak a foga, de a bélrendszere sem a régi hajlott korában. A bélfalak elvékonyodnak, ami jelentősen csökkenti az emésztés hatékonyságát. Bár időskori soványságát valószínűleg a rágás romlásának, tehát a kopott fogaknak is köszönheti. Ezért nagyon fontos, hogy ha lovunk már öregszik, akkor kerüljük a széna és az egyéb érdes szárú növények etetését. Helyettesítsük inkább kifejezetten idősebb lovaknak való takarmánnyal, és egészítsük ki azt ásványi anyagokkal és vitaminnal. Rendszeresen ellenőriztessük állapotát állatorvossal!

------------------------------------------------------------------------------

Miért tudnak állva aludni a lovak?

Nekünk, kétlábon járó élőlényeknek meglehetősen furcsa lenne, ha állva kellene aludnunk - főleg akkor, ha nincsen a közelünkben valamilyen alkalmatosság, aminek támaszkodhatunk -, hiszen testünk nem ehhez a pihenési formához alkalmazkodott, alátámasztása és anatómiája nem teszi lehetővé, hogy kényelmesen álldogálva szenderüljünk álomba. A ló - és még más nagytestű háziállat, például a szarvasmarha - azonban tőlünk eltérő testfelépítése miatt alkalmas arra, hogy álló helyzetben pihenje ki magát. Mégis hogyan képes erre?

A lovak súlypontja a mellső végtagok irányába tolódott, és mivel kulccsontjuk nincsen, ezért a törzs a két mellső végtag közé mintegy hevederbe feküdve (az ún. alsó fűrészizmon keresztül) rögzül. Az elülső lábak kizárólag izmosan kapcsolódnak a törzshöz, és a megfelelő emelés, előrehaladás és alátámasztás érdekében többszörös rugózó rendszert képeznek. A felső rugózó rendszert a váll- és a könyökízület, az alsó rugózó rendszert a csüd-, a párta- és a pataízület alkotja. A két rugózó rész között elhelyezkedő támasztó oszlop az alkarból, a lábközépből és a lábtőből áll.

Álló helyzetben, a testsúly végtagokra való nehezedésekor a könyökízület nyújtott állapotban az előtte húzódó és megfeszülő kétfejű karizomba, mint hevederbe fekszik bele - így rögzíti a felső rugózó rendszert. A kétfejű karizomból eredő ínköteg a lábtőnyűjtó izomhoz fut, amely annál erősebben rögzíti a lábtőcsontokat, minél inkább feszül a karizom. Ezen kívül a lábtő rögzítését segítik a hajlítórészen elhelyezkedő szalagok.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Miért tudnak állva aludni a lovak?

Nekünk, kétlábon járó élőlényeknek meglehetősen furcsa lenne, ha állva kellene aludnunk - főleg akkor, ha nincsen a közelünkben valamilyen alkalmatosság, aminek támaszkodhatunk -, hiszen testünk nem ehhez a pihenési formához alkalmazkodott, alátámasztása és anatómiája nem teszi lehetővé, hogy kényelmesen álldogálva szenderüljünk álomba. A ló - és még más nagytestű háziállat, például a szarvasmarha - azonban tőlünk eltérő testfelépítése miatt alkalmas arra, hogy álló helyzetben pihenje ki magát. Mégis hogyan képes erre?

A lovak súlypontja a mellső végtagok irányába tolódott, és mivel kulccsontjuk nincsen, ezért a törzs a két mellső végtag közé mintegy hevederbe feküdve (az ún. alsó fűrészizmon keresztül) rögzül. Az elülső lábak kizárólag izmosan kapcsolódnak a törzshöz, és a megfelelő emelés, előrehaladás és alátámasztás érdekében többszörös rugózó rendszert képeznek. A felső rugózó rendszert a váll- és a könyökízület, az alsó rugózó rendszert a csüd-, a párta- és a pataízület alkotja. A két rugózó rész között elhelyezkedő támasztó oszlop az alkarból, a lábközépből és a lábtőből áll.

Álló helyzetben, a testsúly végtagokra való nehezedésekor a könyökízület nyújtott állapotban az előtte húzódó és megfeszülő kétfejű karizomba, mint hevederbe fekszik bele - így rögzíti a felső rugózó rendszert. A kétfejű karizomból eredő ínköteg a lábtőnyűjtó izomhoz fut, amely annál erősebben rögzíti a lábtőcsontokat, minél inkább feszül a karizom. Ezen kívül a lábtő rögzítését segítik a hajlítórészen elhelyezkedő szalagok.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mitől hidegvérű egy ló?

A melegvérű és a hidegvérű fajták megkülönböztetésének alapja természetesen nem szó szerint értendő, azaz, nem az ereikben keringő vér hőmérsékletéről van szó, hanem legjellemzőbb tulajdonságukról kapták ezt a nevet. A "hidegvérű" az ide sorolható fajták vérmérsékletére utal, ugyanis általában nugodtabbak, lomhábbak melegvérű társaiknál. De a küllemükben is sok a különbség. A hidegvérű fajták tömegesebbek nagyobbak, erős csontozatúak. Legtöbbjüknél erős bokaszőrzet található, és még szőrzetük - elsősorban a sörényük és a farkuk - is dúsabb, erősebb szálú. A melegvérű lovakat inkább munkára, nagy terhek vontatására és mezőgazdaságra használják. Munkabírásukat inkább nagy erejüket, mintsem kitartásuknak köszönhetik. A középkorban sok hidegvérű lovat lovagoltak, mivel a páncélos lovagok nehéz, sokszor több száz kilós felszerelését egy finomabb ló el sem bírta volna, és jó néhány mai hátasló fajta ősei közt is találunk hidegvérű lovakat. A hidegvérű fajták többsége a mezőgazdaság gépesítésekor elvesztette eredeti jelentőségét, és inkább a tenyésztők lelkesedése, megszállottsága tartja életben őket, nem pedig a használhatóságuk. Azokban az országokban, ahol a lóhúst rendszeresen fogyasztják, a hidegvérű fajtákat levágásra tenyésztik.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hány lófajta van a világon?

A világon ma már többszáz lófajtát tartanak nyilván, ezeket azonban sokszor nem lehet küllemük alapján elkülöníteni egymástól. A lovak tenyésztésében mindig a használhatóság volt a legfőbb szempont, így a küllemi tulajdonságok elbírálását, megítélését többnyire csak a használat határozta meg. Vannak olyan fajtál - mint például az angol telivér vagy arab telivér, amelyek törzskönyve zárt, így ma már csak az e fajta méneskönyvben már szereplő egyedek utódai tekinthetők fajtába tartozóknak. A lófajták másik része nyitott törzskönyvű azaz néhány fajtával keresztezhető, így javítva tulajdonságaikat. Az, hogy az egyes lófajták jellegükben bizonyos tipusba sorolhatók, inkább jellemző, mint az egyes fajták külleme, hiszen elég csak Németország különböző sportlófajtáira gondolnunk, első ránézésre szinte nem lehet különbséget tenni egy hannoveri és egy holsteini sportló között. A modern lófajták legtöbbje folyamatosan változik a követelések szerint. És sokszor sajnos a divat szerint is így nem csoda ha ha néhány évtized