A fiatal lovak futószárazása és lovas alá készítése

A futószárazás célja a ló bizalmának elnyerése, új környezethez való szoktatása, a másodlagos segítségek megismertetése.
Amikor lovunk elérte a hároméves kort, hozzákezdhetünk, hogy munkába fogjuk, hozzászoktassuk a nyereghez, kantárhoz, valamint az emberrel való együttműködésre neveljük. A szükséges felszerelés, ami a futószárazáshoz elengedhetetlen

• a futószár,

• kikötőszárak,

• kapicán,

• futószáras heveder,

• ostor.

  Hasznos, ha fiatal lovunkat futószárazás előtt szabadon megfuttatjuk, megszabadítván őt az esetleges úgynevezett istállógőztől. Már ekkor a lovon kell hogy legyen az ín- illetve bokavédő. Feltétlenül szükséges még, hogy rendelkezésre álljon egy a lovat már jól ismerő segítő.

Még a boxban megtörténik a ló felszerelése, természetesen kellő körültekintéssel, a szerszámok helyes felcsatolása fontos. A kapicán középső karikájába csatoljuk a futószárat, persze ha a ló kifelé tör, akkor akár a belső karikába is kapcsolható. Ha nincs kapicán, akkor belső zablakarikán keresztül az orrfékben ajánlatos a futószár csatolása.
Ezután kivezetjük a lovat a valamennyire körülhatárolt területre, a futószárazó a kör közepére áll, bal kezében a futószárat, jobb kezében pedig az ostort tartja. Most jött el az ideje a kikötőszárak bekapcsolásának, méghozzá oly módon, hogy a külső szár pár lyukkal hosszabb legyen, feladata a külső váll kontroll alatt tartása, valamint az állítás mértékének a megadása. A futószár legalább hat-nyolc méter hosszú legyen, ugyanis az ennél kisebb körön haladó fiatal lovat aránytalanul nagy terhelés érheti. Természetesen a munkát bal kézre kezdjük, mert a lovak nagy része erre a kézre szívesebben dolgozik. A segítő, miután a futószárazó előrehajtó hangsegítséget ad, megvezeti a lovat oly módon, hogy a kör külső oldalán halad. Amikor teheti, megpróbálja elengedni és csak kívülről kísérni mindaddig, amíg a ló magától nem marad körön. Ha a ló befele próbál jönni, az edző feladata a ló felé lépvén az ostorral a ló vállára pöccinteni, illetve a megfelelő hangsegítséget alkalmazni. A lépésben és ügetésben bal kézre jól haladó ló elkezdheti a nehezebb, jobb kézre történő haladást. Itt többnyire a segítő közreműködésére ismételten szükség lehet. A futószárazónak mindig a ló mögött kell lennie, ha a lótól előrehaladást kér, az ostorral a ló csánkja fele kell, hogy mutasson. Az ostor helyes használata nagy gyakorlatot igényel, ugyanis az előrehajtást segítő ostor a lovat csak a heveder mögött érintheti, különben hamar kirúgásra nevelhetjük az amúgy szelíd lovunkat.
Türelem és határozottság jellemezze a fiatal ló betanítását. Ha megállítani szándékozzuk lovunkat, akkor a futószárazó a ló vállával egy vonalba, vagy akár elé is kerülhet, a futószár finom húzogatásával, illetve nyugtató szavak ismétlésével lassabb mozgásra, vagy megállásra bírhatjuk. A megállni nem akaró lovat egyszerűen a falnak vezetjük, s ha megállt, dicséretben részesítjük.
Próbáljuk pozitív megerősítéssel rávenni lovunkat a közreműködésre. Rendkívül visszavetheti a munkát a durva bánásmód; lehet, hogy rövid távon látványos eredményhez vezet, de hosszú távon előbb-utóbb megbosszulja magát. Sietni megint csak felesleges, mert ha nem követjük a ló fizikai, pszihikai fejlődését a kért munkamennyiséget illetően, megint csak zsákutcába jutunk. Ha mindkét kézre bátran halad előre lépésben és ügetésben, itt az idő, hogy a vágta vezényszót is értelmezni tudja. Az edző a futószárral felveszi és megerősíti a belső állítást, hogy a lónak ne legyenek kétségei a vágta irányát illetően. Fontos a rossz lábsorrend azonnali korrigálása és a tiszta három ütem megtartása, ami mint feladat megint csak a futószárazóra hárul azáltal, hogy minden vágtaugrást apró mozdulattokkal támogatnia kell a futószár által, míg az ostor készenlétben van a hatásosabb beavatkozásra. Balkézre ajánlatos először vágtát kérni a ló természetes ferdesége miatt, majd ha ez már hiba nélkül folyamatosan (akár tíz-tizenöt körön keresztül) megy, gyakoroljuk ugyanezt a másik kézre is. Eddigre a lónak a futószárazó verbális segítségeire reagálnia kell.
A következő lépés a ló felnyergelése és lovas alá szoktatása. Először lovas nélkül, de leengedett kengyellel kérjük tőle a már begyakorolt mozgásformákat, és ezután a két oldalról kontroll alatt tartott jószágra először homokzsákot helyezzünk, majd ha ezt már méltósággal, nyugodtan viseli és hordozza, megpróbálkozhatunk egy bátor és gyakorlattal rendelkező lovas felsegítésével. A balesetek elkerülése végett kengyel nélkül végezzük az első lovas alatti lépéseket. A lovas nyakszíjba vagy majrészíjba kapaszkodjék, és ha ne adj' isten leesik azon nyomban vissza kell, hogy üljék. Ha a ló megszokja a lovastól való könnyű megszabadulást, ez a ló egy visszatérő és igen kellemetlen tulajdonságává válhat. Később minden járómódban kell, hogy viselje lovasa súlyát, és találja meg a terheléssel megváltozott egyensúlyát.
Ez az a része a ló kiképzésének, ami alapot ad a későbbi munkára, és nem lehet hangsúlyozni az alaposságának fontosságát. Ha türelemmel, nyugodt bánásmóddal, és megfelelő szakértelemmel végezzük a futószárazás rendkívül kényes feladatát, és a lovaglás klasszikus szabályait figyelembe véve dolgozunk, munkánk eredményes lesz és kudarcoktól mentes.

|Forrás|